2008. január 10., csütörtök

Mese a cetliről

Egyszer volt, holnemvolt, az üveghegyeken túl, ahol a kurta farkú malac túr, szóval volt egyszer Berlinben, a Hanns Eisler charlottenstrassei épületének 5. emeletén - egy cetli.

Ráírva pedig:
Zongorista kerestetik. Szólóestekhez, amit egy színésznő ad. Pontosabban színésznő és dramaturg.

Szóló zongora, dalkísérés, versek. Igazi színdarabkészítés kettesben.

SZÍNDARABKÉSZÍTÉS!

:))))))

Nórika azonnal cuppan, és lőn - egy telefonbeszélgetés ma este.
Szimpatikus, gyönyörűen, érthetően beszélő női hang.

Zongoristája már van, de "langfristig" keres valakit, és a mostani csak félmegoldás. És hű milyen jó, hogy én pont ezzel foglalkozok.

És akkor ugye hívhat, ha a zongorista megbetegszik?

Telefonszámcsere.

Mondtam, hogy áprilisig nagyon elfoglalt vagyok, meg nem is vagyok itt, de utána!
Áprilisban beszélünk!

Bis dann!

Levakarhatatlan a vigyor a képemről! Íme:
:)))))))))))))))))))))))))))))))

Nincsenek megjegyzések: