2008. június 30., hétfő

Kontrasztok

Csütörtök: EB elődöntő - beülős a Marstall közelében, körülöttem rengeteg ember (tesóm és a barátja, fél főiskola, plusz még az a néhány száz német/turista, aki eljött egy sör mellett megnézni a meccset), sörcipán (az íze miatt neveztük el annak: zöld színű gumibogyószörp, sörből és valami katyvaszból kikeverve, hamutál alakú pohárban) és pizza
Ma: kettesben otthon Maarja-val, szicíliai bor és görögsaláta, tv.

Csütörtök: németek a törökök ellen
Ma: ugyanezek a spanyolok ellen

Csütörtök: nyertek
Ma: vesztettek

Nagyon érdekes volt a tudósítás a tévében. Gondolom a csalódott német focisták arcát még otthon is mutatták.
Itt utána még hosszas műsor volt, interjút készítettek Ballack-kal (csapatkapitány), Löw-vel (fő tréner), a kapussal (szegény vigasztalhatatlan volt), Torres-zel (az ELLENFÉL góllövőjével), Alonso-val (spanyol(!) autóversenyző). Az egésznek hihetetlen kultúrált hatása volt. Persze, szomorúak voltak, meg elemezték a hibákat, de az első mondat, ami elhangzott, az az volt, hogy "minden elismerésünk a spanyoloknak, ma este jobbak voltak, mint mi". De nem kezdősött a hibáskeresés, az egymásra mutogatás. Egyöntetűen mindenki úgy nyilatkozott, hogy a német csapat nagyszerű teljesítményt nyújtott a döntőbe való bekerüléssel, szuper, élvezetes csapatmunka volt, kielemzik a hibákat, és aztán következik a következő szezon.
Mindeközben néha bevágták a Stephansdom előtt együtt ünneplő spanyol ÉS német szurkolókat. Egyszóval itt a foci nem élet-halálra megy.
Tegyük hozzá, hogy ma olvastam a neten, hogy a döntőben való szerepléstől függetlenül a német válogatott fejenként már 150 EZER euro prémiumot kapott, és ha nyertek volna, akkor még 100 ezer ütötte volna a markukat.

Más világ ez...

2008. június 25., szerda

:)

A címsor letörölhetetlen az arcomról.
Felvettek.

:)