Eltelve, csendes-boldogan andalgok-lebegek a csikorgó-harapós napfényben, akár egy becsiccsentett karácsonyi tündér.
Vajon honnan jött ez az aranyló nyugalom, és meddig marad?
Nem kérdezem, csak elnyújtózom benne jólesőn, mint egy kényelmes, régi fotelben, és kukucskálok százrétegnyi sál alól a csillogó hóesésbe.
És az emberek teletömött bevásárlózacskóikat lóbálva mosolyognak vissza rám.
2009. december 20., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)