Nem kell megijedni, még élek, csak besűrűsödött a programkínálat! :)

Csütörtökön megnéztem még három albit: a 32, 39 és 42-es rajtszámúakat. Soha ne nézzetek meg három albit egy nap alatt Berlinben!!!! Mindenki dicsérte a németemet, úgyhogy - bár én magam jól lefáradtam estére - a kis egóm jóllakott óvodásként vigyorgott reggelig. :)
Pénteken reggel kaptam egy levelet abból a WG-ből, ami a legnagyobb, legjobb helyen van, legjófejebb emberkék laknak benne, és közepesen jó áron van: SUPERSYMPATISCH-nak találtak (egócska finoman elpirul), és hogy mikor tudnék visszamenni, hogy mind a négyükkel talákozzam egyszerre? (Sven, a 26 éves biciklimániás srác nem volt otthon, amikor ott voltam)
A másik két albiban nem voltam supersympatisch, de legalább visszaszóltak, hogy sajnos nem engem választottak. Merthogy nem mindig szoktak.

Szombaton elmentünk Vera barátnémmel az UdK-ra (Universitaet der Künste (még mindig nem tudom, hogy hova bújt az a nyavalyás umlautos á a billentyűzetemen)), ahol is Ligeti György emlékkoncert volt, plusz az ő emlékére kiírt zeneszerző verseny díjkiosztója, ill. a nyertes darabok bemutatója. (Ugye majd szóltok, ha túl hosszúnak találjátok a 3-4 soros mondataimat?! :) )
Kitétel volt a max. 12 perces időtartam és a "Kammerkonzert" hangszereinek használata.
Azt kell mondjam, hogy Vera nagyon bátor lány, hogy eljött erre a koncertre! Én, aki a nyáron 12 próbán és egy koncerten ismerkedtem a Kammerkonzert-tel (merthogy ez is elhangzott a műsor második felében) SE igazán tudtam végigkövetni a három pályaművet, helyenként igencsak nagy fehér foltok maradtak a fejemben. Kivéve kedves ismerősöm, Horváth Balázs darabjával kapcsolatban. Ezt nagyon szépen tudtam követni, a tételeket, a poénokat, az utalásokat, egyszóval, nagyon élvezhető volt. Örömmel konstatáltam, hogy a zsűri is hasonló véleményen volt, mert Balázs kapta az első díjat. :)
Vera barátnőm az egész eseményből leginkább a termet találta izgalmasnak. :) Képzeljetek el egy koncerttermet (mondjuk feleakkora, mint a Kisterem) teljesen szabálytalan négyszög alaprajzút, aminek három fala teljesen üvegből van. Ha jobbra nézel, akkor a Pariser Platz, a Brandenburer Tor és az Unter den Linden hever a lábad alatt, balra és a hátad mögött pedig belátsz az akadémia épületének modern belsejébe. Nem semmi! :)
A koncert látvány-elemei mellett sajnos az elhangzottak hallvány-értéke erőteljesen elhalványult :)) (Egy író veszett el bennem... :)). Ezt leginkább az utolsóként elhangzó Kammerkonzert-en lehetett lemérni. A szokásos német precizitás mellett a nem szokványos érzelmi szélsőségesség is - elmaradt. Pedig ebben a darabban aztán lehet aprítani, ugye kedves zongorista kollégák? :)
Egyszóval, nagyon vérszegény előadás volt, és annak ellenére, hogy tudom, hogy milyen nehéz minden hangszeresnek a mű eljátszása, azért legalább megpróbálhattak volna ÚGY CSINÁLNI, mintha... De nem. Szóval csalódás volt a dolog, és utólagosan is NAGYON felértékelődött bennem a szombathelyi produkciónk. Különös tekintettel, hogy Berlin elvileg a kortárs zene egyik fellegvára.

Vasárnap a helyi magyar erőkkel ismerkedtem egy brunch és egy Mauerpark-látogatás keretében. Gyönyörű napos időnk volt, meg vidám társaság, plusz ehhez még hozzájött a bolhapiac tiritarkasága. Majdnem vettem egy közlekedési lámpából kiszerelt piros üveget, de aztán mégse...

Akkor mostmár mindenki megnyugodhat, hogy jól vagyok, úgyhogy munkára föl!
Szép hetet nektek! (Olyan napsütésest, mint ami itt van! :))) )