Na, hát ez a mai nap is vidáman telt!
A reggel a mostmár szinte hagyományosnak mondható együttreggelizéssel indult etióp barátommal - Mathias-szal. Egészen meg van hatódva, hogy tudom, hogy a fővárosuk Adis Abeba, és hogy a csúnya olaszok megtámadták őket valamikor a 20. század első felében. (A nagy éhezésen kívül - amit persze nem említettem neki - kb. ez minden, amit Etiópiáról tudok)
Délelőtt kb. (az utazást és a hely keresését leszámítva) 20 másodperc alatt sikerült a beiratkozás. Egy papírt kitölt, egy másik helyen egy néninek odaad, és már kézben is a diákigazolvány! Így megy ez Németországban! :) A diák egyébként azért is felettébb szívderítő birtokolmány, mert ingyen lehet vele utazni EGÉSZ Berlinben! Ami azért nem piskóta, ha azt nézzük, hogy egy egyszerű Einzelfahrticket kettőtíz olyróba kerül.
Újdonsült magyar kollégával (akivel a beiratkozás 20 másodperce alatt kevert egymás mellé a sors) aztán Canossát járunk körbe-körbe a Charlottenstrasse-n (ahol a fősuli van) és a belőle nyíló keresztutcákon, mert egy járókelőnek sincs épkézláb ötlete, hogy vajon merre lehetne egy kettő, azaz kettő oldalas word dokumentumot kinyomtatni. Ezt a nemtudást ellenben nagyon-nagyon segítőkészen és rendkívüli kedvességgel hozzák tudomásunkra. Végül sikerül a művelet, mehet a pályázatom Quatar-ba! :)
És hogy azért kiderüljön, hogy a német oktatási rendszer háttérgépezete (ok, kicsit egyszerűbben tanulmányi osztály) sem tökéletes, a főiskola másik épületében kiderül, hogy mégiscsak az egyik épületben (ahonnan jöttünk) van a tanulmányi előadónk. Semmi probléma! Legalább útközben érdekeseket láttunk, úgy mint: soksok kiszolgált trabicsek a DDR-es időszakból a Museuminsel-nél, azok között is a csúcs: pirosra lakkozott (!), hatkerekű (!) trabi-cabrio(!!!). Sajnáltam, hogy nincs fényképezőgépem...