Mégiscsak napelemmel működik az ember lyánya, vagy mi a szösz! :)

Ma délelőtt megvolt az első szobakeresési mélypont, úgyhogy elmentem futni egyet, és lámcsak! Felfedeztem, hogy alig 3 percnyire van egy szép kis folyó, ami mellett istenien lehet futni. És még szép napsütéses idő is volt, szóval - feltöltődtem.

Tegnap megvolt az első albinéző körút. Beeszbánoztam egész Berlint, és az eredmény meglepő volt. Eddig is tudtam, hogy a város nagy, de most... Huhh....
Kiszállsz az U-Bahn-ból, és lakótelepszerű, helyenként omladozó vakolatú, máshol szépen felújitott házakat, szép nagy platánfákat és nagy nyugalmat találsz (DDR utánérzés), ugyanazon a vonalon a következő megállónál pedig nyüzsgő életet, szép térköves, Budapest V. ker. szerű házakat, zöldségeseket, kutyasétáltatókat, szecessziós épületeket - egyszóval teljesen más világot.
Tiszta szocio ez a szobakeresés. 15-20 percre bepillantást nyersz egy-egy ember életébe, lakásába. Élveztem, de még jobban élvezném, ha most rögtön az ölembe pottyanna egy szoba az Alexanderplatz-on havi 200-ért! :))
Jövő héten kezdődik a suli, és én még mindig itt csücsülök a világ végén Steglitz-ben...