Csokiskex, Rádiózenekar, Impro

Ó, milyen jó lenne, ha az ember eléldegélne 49 cent-es csokiskekszen is... Akkor akár minden másnap elmehetne a Philharmonie-ba koncertet hallgatni. Meg persze nem kéne a bevásárlással időt tölteni... Két raklap csokiskeksz, és fél évre el van intézve a konyhaművészet. :)

Ezt kedden este gondoltam ki, hazafelé jövet a Philharmonie-ból. És még csak nem is a Berliner Philharmoniker játszott! Hanem "csak" a rádiózenekar.
Játszottak egy Glinka-nyitányt, egy Csajkovszkij b-moll zongoraversenyt, és egy Dvorak 8. szimfóniát. A zongorista nem volt nagy szám. Ugyan brilliánsan zongorázott, de mindenfajta ihletettség nélkül passzintotta egymáshoz a hangokat. Egyszóval érdektelen volt a 3. perctől kezdve. Kicsit aggódtam is, hogy teljesen élmény nélkül megyek haza, bár a Glinka nyitányban gyönyörűen szólt a zenekar. Tökéletesen együtt volt a vonóskar a nehéz futamokban, élő, energikus előadás volt. Csak az a fránya Csajkovszkij!! Egyre kevésbé szeretem ezt a zongoraversenyt. Ja, a negatív reklám is reklám, ismeri valaki ezt a Volodin nevű zongoristát? Hogy sok versenyt megnyert, az biztos... Ok, lehet, hogy rossz a májam. Hozzáteszem, hogy az "orgonaülésen" ültünk (egy gyakorlatilag köralakú teremben), tehát a zenekari zenészek háttal ültek nekünk, és a zongora is az ellenkező irányba volt kinyitva, szóval még az is lehet, hogy jó volt a koncert - a terem másik feléből...
Na, de aztán jött a Dvorák 8. és a nagyon-nagyon-nagyon szuper volt. Ismét lendületbe jött a karmester bácsi, és olyan gyönyörű dolgokat szólaltatott meg a zenekarán, hogy csak úgy olvadoztunk. (Bőgős kollégával voltunk ezen a koncerten is)

Megvolt az első egyszemélyes órám is - mégpedig improvizáció!! :)
Valószínűleg mindazokat a konziszünetekbeli hülyéskedéseket be fogom pótolni itt, amikből anno kimaradtam. :) Na jó, azért ennyire nem komolytalan. Sőt! A bácsi humorban sem ismert tréfát! :)
Szóval úgy kezdődött a dolog, hogy azt mondta, most játsszak bármit.
Én - aki ugye a három irodalom-érettségi tétel közül is nagy nehézségek árán tudtam csak választani - ültem ott bambán, hogy jó, de mégis mire gondol?! Akkor azt mondta, hogy jó, akkor játsszam el a holdat. (!!) Elkezdtem valamit, mondta, hogy "na, ez egész szép, de ne játsszak nagyon mély hangokat, mert akkor meleg érzetünk lesz, és a hold meg hideg. És képzeljem el, hogy vannak csillagok is. Aha, na ez már egész jó, és ott a mélyben az a dörmögés, az is nagyon jó, olyan, mintha vihar készülődne, vagy a távolban már lenne is. És milyen szép hangon zongorázok!" :)
Aztán négykezeseztünk, adott harmóniasorra először én játszottam dallamot, aztán cseréltünk. Válogattuk az ütemmutatót, meg a karaktereket. Egész jól szórakoztam.
Aztán adott egy dallamot, hogy játsszak alá harmóniát. Na ebben totál béna voltam, mondtam is, hogy ezt még gyakorolni kellene.
Végül pedig improvizáltam egyet a "bizonytalanság" témára, csupa 3hangos klaszterekkel. Megállapította a bácsi, hogy biztos jó érzékem van a kortárs zenéhez. Meg milyen jó, hogy ilyen bátor vagyok, és nem kell noszogatni, hogy jaj, játsszál már valamit kislányom, nem kell félni a zongorától! :)
Kaptam 5 fénymásolt oldalnyi házi feladatot. "Ha ezt tudod, mindent tudsz" :) Majd meglátjuk.

Holnap lesz az első órám a főtárgy professzorommal. Míg nem volt itthon (Japánban turnéztak a Staatsoper-rel) lenyomoztam, hogy zongorista, korrepetitor és karmester, és a Staatsoperben is dolgozik, ahol a Barenboim a főzeneigazgató... Szóval nagyon-nagyon kiváncsi vagyok! :)))