Batwoman

Nem volt kedvem jönni, bevallom... Harom het alatt egeszen kiment a fejemböl, hogy en tulajdonkeppen Berlinben lakok mostansag.

Ezert aztan megörültem a kollegaknak a repülöteren. Az egyikük szülinapja alkalmabol le is guritottunk ket Jäger-t... Ettöl aztan egesz jol lettem.

Harapos, csunya hideg van itt. Kesztyüben is lefagy a kezem.

Ilyen nem volt tavaly. Ne meg olyan se, hogy a ho megmaradt volna. Es ilyet meg nem lattam, NEM sozzak az utakat. Merthogy az allitolag sulyosan környezetszennyezö. Csak tudnam mi lesz a piacra igyekvö nyugdijasokkal...
Nem beszelve azokrol az örültekröl, akik tüsarku cipöben huzigaljak hazafele a szazkilos böröndjüket... :))

Nagyon furi erzes volt visszajönni. Mintha a sajat reinkarnaciom lettem volna, aki bar tudja, hogy a 8.-on lakik, de valahogy megis kijött a gyakorlatbol, es minden olyan uj.

Ahogy ilyen dejavu szemmel körbeneztem a szobamban, eletemben elöször azt lattam meg, ami benne VAN, es nem azt ami NINCS. Erdekes...
Aztan megcsörrent a telefonom, es meglepödve hallgattam sajat magam, ahogy nemetül beszelek.
Skizoid egy erzes.
Meg egy darabig kitartott, ahogy a Friedrichstrasse-tol begyalogoltam a föiskola fele (kellett gyakoroljak, mert masnap mar meghallgatas volt), es ezzel a regi-uj tekintettel tudtam nezni az össznepi karacsonyi mulatsag maradvanyait is

Belelehelltem egyet a levegöbe, es az volt az erzesem, hogy nem sokkal kene hidegebbnek lennie ahhoz, hogy az egyböl megfagyjon, es jegcsapkent zuhanjon a földre...

Welcome in Berlin...