Ostrava

Hihetetlen, hogy mennyi energia van bennem.
Ha belegondolok, hogy alig egy hete volt a diplomakoncertem, es mar megint napi 7-8 orat dolgozok...
Itt vagyok Ostrava-ban a Daninal, kedden lesz az o diplomakoncertje, es arra keszulunk a Mirrors-szal, es az o cimbalomversenyevel, amit tavaly mar jatszottunk itt.

Van egy egesz - atalakitas alatt allo - muvelodesi kozpontunk, amiben Husvet leven nincs senki rajtunk kivul, csak egypar talicska tormelekkel, egy nem tul jo pianino es egy cimbalom.
Reggelente szepen atvillamosozunk oda, iszunk egy kavet, aztan a lovak koze csapunk. 2 korul ebed, mindig jokat beszelgetunk, aztan este 8-9ig probalunk, ameddig birjuk. Meg ameddig Danuska birja... Danuska Dani varandos felesege.

Tegnap este negyed 9kor megszolalt Dani telefonja. Danuska. Hogy mikor megyunk vacsorazni. Dani persze kiborult, hogy mit erdekli o a vacsora, amikor ilyen munkaban vagyunk, es most kezdhetjuk elorol a koncentralast, mert Danuska jol kizokkentette.
Jatszottunk meg vagy ot percet, mikor Dani letette az utoket, az utanozhatatlan mosolyaval ram nezett, es kozolte:
Norikam, en borzalmasan ehes vagyok...

Mikor kozoltem, hogy igy bbelegondolva en is, jot nevettunk, megallapitottuk, hogy a noknek mindig igaza van, majd hazavillamosoztunk, es egy hatalmasat vacsoraztunk.