Köszönjük - majd értesítjük!

Életemben először voltam ma próbajátékon. Yehudi Menuhin Live Music Now Stiftung.
A tét nem kicsi, de nem is olyan nagy. (koncertenként 130 euro) Az anyagot tudom, "meglássuk" mi sül ki belőle.
Harimmal körbeutazzuk a fél várost, busz, u-bahn, gyalogolás. Kicsit nehezen találjuk meg az épületet. Persze a hülye német házszámozás a hibás. Az egyik oldalon 13-14, a másik oldalon viszont 256 (!). Ki hallott már ilyet?! Aztán végül csak odatalálunk, lecuccolunk, belekezdünk a két közös darabba, aztán már mehettünk is.
Belépünk egy terembe, amiben legalább 40-en ülnek. 40-en. Valószínűleg az egész alapítvány. Kicsit meglepődtem, ilyen sok emberre nem számítottam. Amennyire a zongorához vezető 12 és fél másodpercnyi út alatt körbenézve meg tudom állapítani, csupa dúsgazdag, így aztán időmilliomos, ebből következőleg jótékonykodó báró-, gróf-, és hercegné ül ott, és az egyik sorban felfedezem Forster-Smith-t, a minden-lében-kanál kamarazene tanáromat is. Az első sorban egy kopasz, nem túl szimpatikus pasas int (nem szól!), hogy akkor játszhatunk.
A Mozart szonátát az expozíció után egy váratlan, de annál brutálisabb "danke schön"-nel állítja le. Megkérdezi, hogy mit is játszunk, aztán folytatjuk a Wieniawski-val. A 4. (!!) oldal közepéig jutunk. Szerencsére ebben még benne van az a rész, ami szerintem a legeslegeslegszebb, és egyben legmutatósabb is a zongorával. Aztán nem teljesen világos, hogy mit akarnak, végül kiderül, hogy arra kiváncsiak, mit hoztunk még. Csak az én szólómat kérik, közkívánatra ismét Jeux d'eau. Még hozzátettem, hogy "Wasserspiel", ha esetleg szegény grófnék nem tudnának franciául.
Aztán még egy kérdés, miért is jelentkeztünk erre a próbajátékra, és aztán már ajtón túl is találjuk magunkat.
Fura. Kb. 8 percet voltunk benn, ebből 6-ot játszottunk.
Eredmény e-mailben, legkésőbb jövő hét elejéig.