2010. október 30., szombat

...(Hon)vágy..

Otthon vagyok. A gyerekek, ahogy magyarul rosszalkodnak. Beiszom a szavak zamatát, Varró Danit és Feldmár András-t és Gerlóczy Marci-t olvasok a Libriben.
Megcsodálkozom a magyar nőket, ahogyan a párjukat csókolják.
Beszívom a már-már mediterrán napfényt, a síncsere zaját a körúton.
Az emberek arcát fürkészem, néha elkapok egy-egy kíváncsi tekintetet.
Élvezem ezt a már-már skizofrén érzést, hogy otthon vagyok, hogy belülről ismerem a várost, és egyidőben turista is vagyok.
Színes, csörgő-zörgő forgatag.
Szeretem.

Életem origoja. Hozzá mérhetem, hogy merre vagyok.