2008. december 11., csütörtök
2008. december 6., szombat
Garfield napok
Amióta leadtam a pályázatot, azóta egy nagy lusta macska lett belőlem.
Fél tizenegyig alszom, utána még másfél órát heverészek kedvenc könyvemet olvasgatván. Miután szép nyugodtan megreggeliztem, bemegyek a Marstallba, ahol rögtön meg is ebédelek. (Muszáj, mert a menza csak 2ig van nyitva.) Aztán gyakorolgatok, meg bemegyek internezetni, ahol végigolvasom az összes ismerősöm blogját, a híreket valamennyire, horoszkópot, nők lapja cafét, és amikor más semmi sem jut eszembe, amivel az időt még húzhatnám, akkor honfoglalózok egyet (kettőt).
Tegnap volt egy szuper óránk Rieger-rel. Nem is értem mi történt vele. Eddig teljesen távolságtartó volt, nem is nagyon szerettünk hozzá menni, mert úgy éreztük, hogy amit tud, azt nem akarja átadni. És most láss csodát, mintha egy tündér ráütött volna hármat a varázspálcájával, egy szórakoztató, savanykáshumorú, közvetlen, lendületes, lényegretörő professzor lett belőle. Ez igen, így lehet tanulni, és hát ez a zongorázás… Hujjjujujj. Utána teljesen megbolondultunk Florian-nal, (de főleg ő, én igyekszem mostanában a koromhoz méltóan viselkedni :p) teljesen agyabeteg poénokat lövöldöztünk, és másfél órán keresztül sem sikerült kitalálni, hogy mit adjunk Claar-nak ajándékba Karácsonyra. Claar volt, aki még szeptemberben a schwerini versenyre felkészített minket. Úgy nagyjából.
Ma addig húztam az időt mindenféle fontosabbnál fontosabb dologgal, hogy végül este 7 lett mire a Marstallba értem. J
De ami fő, így is szeretem magam. J
Közben tényleg sok mindent elintéztem, leveleket megírtam, amit már ezer éve kellett volna, de őszintén szólva, olyan jó egy kicsit elkellemeskedni az időt. Aztán most úgyis jön rengeteg minden, kell az erőgyűjtés.
Rá kell jöjjek, hogy én márpedig így működöm. Vagy padlógáz, vagy semmi.
Holnaptól padlógáz…
A hátralevő 10 napban egy nagytakarítás, nagybevásárlás, Maarja látogatása, Vízkelety-ék látogatása, mindeközben az otthon elvégzett tantárgyaim elismertetése, meglepi sütés-főzés az arabjaimnak, Ulrikének (a lakótársam, rengeteget segített a pályázatom megírásában), még két partitúra és főtárgy és zongoraóra, két óra Rieger-rel, plusz egy főpróba, plusz egy koncert, plusz próbák Flo-val, Kaspar-ral (másik énekes),és még a Brahms szonáta harmadik tétele, plusz egy csomó szervezés, nem is sorolom.
És még a Karácsony is jön, szóval hujjjuj.
De most megkísérlem a padlógázas időszakot is nyugisan, koncentráltan csinálni.
Hátha most az egyszer sikerül.
Drukkoljatok!
És boldog télapót!
P.s.: A zongora lelke vala pediglen a PEDÁL J))))))))))))))))
2008. november 29., szombat
KEEEEEEEEEEEEEEEEEE`SZ!
168 oldal, 3 CD, több, mint egy kilo, amit feladtam.
Megyek aludni...
ui: A Brahms tegnap szuper volt. Se nem gyors, se nem lassu, es CSUPA zene! I LOVE BRAHMS!!!!!
Vitlin tanar ur megveregette a vallamat, megölelgetett, es a hüvelykujjat felfele tartva mosolygott utana:
Es war einfach toll!
ui2: 10 nap mulva jön Maaaarja, 18 nap mulva megyek haza! Kezdem szamolni a napokat. (Mar amikor alszom a kettö között...)
Megyek aludni...
ui: A Brahms tegnap szuper volt. Se nem gyors, se nem lassu, es CSUPA zene! I LOVE BRAHMS!!!!!
Vitlin tanar ur megveregette a vallamat, megölelgetett, es a hüvelykujjat felfele tartva mosolygott utana:
Es war einfach toll!
ui2: 10 nap mulva jön Maaaarja, 18 nap mulva megyek haza! Kezdem szamolni a napokat. (Mar amikor alszom a kettö között...)
2008. november 27., csütörtök
A zongora lelke...
Az utobbi napjaim 2 dologrol szolnak. Tulnyomoreszt palyazatot irok, a maradek idöben eszem egy Dönert, vagy probalok Arneval.
Holnap koncert, holnaputan palyazatleadasi hataridö.
Vegre-vegre-vegre nagyjabol 18-20 oras munka utan a vegere ertem a motivacios levelem megfogalmazasanak. Negy oldal. 12es betütipussal. Reggel haromig. Vert izzadtam vele, de kesz. :)
Beleadtam apait-anyait, a nyelvtankönyvtöl az egynyelvü szotaron at a szinonimaszotarig mindent felhasznaltam, Flo most megis jokat kuncog a mondataimon... Hat a nemet nem a vilag legegyszerübb nyelve... Na de sebaj, egyszer csak a vegere erünk.
Jelen pillanatban BARMIT hajlanso vagyok megtenni, hogy legyen legalabb egy ev az eletemben, amikor semmi mas dolgom sincs, csak gyakorolni, meg koncertre jarni, es normalis, kiegyensulyozott eletet elni...
Meg szombatig kell kitartsak, es ha feladtam az egesz anyagot, asszem atalszom a hetveget...
Arne-vel holnap debütalok a Herr Vitlin korrepeticio osztalyanak ujoncakent. Brahms F-dur Szonata masodik tetelevel. Leirhatatlanul szep zene... Fantasztkus... Es ahogy ez a fiu csellozik, meg ahogy együtt tudunk müködni...
Es amiota hetfon hallottuk Martha Argerichet es Mischa Maisky-t a filharmoniaban, megallithatatlanok vagyunk. Mindketten bekattantunk...
Na most el kell szaladjak a ma esti Jukebox-olassal egy kis penzt keressek. (Ertsd: nenik bedobnak 30 euro-t, en meg masfel oran leresztül azt jatszom, amit elemraknak)
Bis bächste Mal!
ui: akkor majd leirom a nagy felfedezest, hogy mi is a zongora lelke... :)
Holnap koncert, holnaputan palyazatleadasi hataridö.
Vegre-vegre-vegre nagyjabol 18-20 oras munka utan a vegere ertem a motivacios levelem megfogalmazasanak. Negy oldal. 12es betütipussal. Reggel haromig. Vert izzadtam vele, de kesz. :)
Beleadtam apait-anyait, a nyelvtankönyvtöl az egynyelvü szotaron at a szinonimaszotarig mindent felhasznaltam, Flo most megis jokat kuncog a mondataimon... Hat a nemet nem a vilag legegyszerübb nyelve... Na de sebaj, egyszer csak a vegere erünk.
Jelen pillanatban BARMIT hajlanso vagyok megtenni, hogy legyen legalabb egy ev az eletemben, amikor semmi mas dolgom sincs, csak gyakorolni, meg koncertre jarni, es normalis, kiegyensulyozott eletet elni...
Meg szombatig kell kitartsak, es ha feladtam az egesz anyagot, asszem atalszom a hetveget...
Arne-vel holnap debütalok a Herr Vitlin korrepeticio osztalyanak ujoncakent. Brahms F-dur Szonata masodik tetelevel. Leirhatatlanul szep zene... Fantasztkus... Es ahogy ez a fiu csellozik, meg ahogy együtt tudunk müködni...
Es amiota hetfon hallottuk Martha Argerichet es Mischa Maisky-t a filharmoniaban, megallithatatlanok vagyunk. Mindketten bekattantunk...
Na most el kell szaladjak a ma esti Jukebox-olassal egy kis penzt keressek. (Ertsd: nenik bedobnak 30 euro-t, en meg masfel oran leresztül azt jatszom, amit elemraknak)
Bis bächste Mal!
ui: akkor majd leirom a nagy felfedezest, hogy mi is a zongora lelke... :)
2008. november 19., szerda
Hany honapig vemhes a dromedar?
Ezen a kerdesen buktam el a mai serlegemet a honfoglaloban... :)
Mindig honfoglalozok egyet, ha semmi kedvem az elethez. De most, hogy lett egy halalfejem mara, megyek, es gyakorolok kicsit. Aztan megyünk futni este Aos-szal. Ki a parkba. Miert is mennenk az edzöterembe, ha mar olyan jol megerkezett a hideg...
* * *
Valamelyik nap setaltam a Marstallba a Spree parton a Berliner Dom-nal. Veröfenyes tavaszi idö volt (akkor meg), es vagy negyedoran keresztül figyeltem, hogy bontjak le a valamikori Köztarsasag Palotat. Az epületböl mar csak a negy sarkan levö vasbeton lepcsöhaz all a hatalmas kötörmelek közepette. A Sarga markolo`k mint valami hatalmas zsiraf probalnak fogast talalni a lepcsöhazon.
Igazi betondzsungel. Gepesitett zsiraf betonlepcsöhazzal tömi a gyomrat.
Jo kis allegoria erre a mi "szep uj vilag"-unkra.
Na csoködön mindenkinek.
(Sorry ismet az ekezettelensegert, ez is mutatja, hogy a Humboldt-on csücsülök.)
Mindig honfoglalozok egyet, ha semmi kedvem az elethez. De most, hogy lett egy halalfejem mara, megyek, es gyakorolok kicsit. Aztan megyünk futni este Aos-szal. Ki a parkba. Miert is mennenk az edzöterembe, ha mar olyan jol megerkezett a hideg...
* * *
Valamelyik nap setaltam a Marstallba a Spree parton a Berliner Dom-nal. Veröfenyes tavaszi idö volt (akkor meg), es vagy negyedoran keresztül figyeltem, hogy bontjak le a valamikori Köztarsasag Palotat. Az epületböl mar csak a negy sarkan levö vasbeton lepcsöhaz all a hatalmas kötörmelek közepette. A Sarga markolo`k mint valami hatalmas zsiraf probalnak fogast talalni a lepcsöhazon.
Igazi betondzsungel. Gepesitett zsiraf betonlepcsöhazzal tömi a gyomrat.
Jo kis allegoria erre a mi "szep uj vilag"-unkra.
Na csoködön mindenkinek.
(Sorry ismet az ekezettelensegert, ez is mutatja, hogy a Humboldt-on csücsülök.)
2008. november 9., vasárnap
Smashing Pumpkins & Remarque - ...zum Ankreuzen-athuzasul...
Preludium
Smashing Pumpinks-ék maximumra tekert hangerőn zúzva boldogítják Ulrikét, a szomszédomat.
És egyidejűleg Remarque… :
Pseudo-Rondo
"…Was weisst du von mir?
Was weisst du davon,
wenn in ein Leben, in dem alles fragwürdig geworden ist, die Liebe faellt? Was ist dein billiger Rausch dagegen? Wenn aus Fallen und Fallen plötzlich Halt wird, wenn endlose Warum zu einem endlichen Du wird, wenn wie eine Fata Morgana über der Wüste des Schweigens auf einmal das Gefühl hochwirft, sich formt, und über machtlosen Haenden die Gaukelei des Blutes zu einer Landschaft wird, gegen die alle Traeume blass und bürgerlich sind? Eine Landschaft aus Silber, eine Stadt aus Filigran und Rosenquarz, glaenzend wie der hellste Widerschein von glühendem Blut – was weisst du davon?
Glaubst du, dass man darüber gleich reden kann? Dass eine eilfertige Zunge es sofort pressen kann in das Klischee der Worte und eben der Gefühle?
Was weisst du davon, wenn sich Graeben öffnen und man steht in Furcht vor den vielen farblosen Naechten des Gestern – doch öffnen sich, und keine Gerippe bleiben mehr darin, nur Erde ist noch darin. Erde, fruchtbarer Keim und das erste Grün bereits. Was weisst du davon?
Du liebst den Rausch, die Überwaeltigung, das fremde Du, das in dir untergehen will und nie untergehen wird, du liebst stürmischen Betrug des Blutes, aber dein Herz wird leer bleiben – denn mann behaelt nichts, als was selber in einem waechst. Und im Sturm waechst nicht viel. Die leeren Naechte der Einsamkeit sind es, in denen es waechst – wenn man nicht verzweifelt.
Was weisst du davon?..."
Coda
(Ezt fejből, úgyhogy nem lesz tökéletes az idézet)
"…Bereuen ist die unnützlichste Sache der Welt. Das Leben hat uns nicht beabsichtigt, vollkommen zu schaffen. Was vollkommen ist, gehört zu einem Museum…"
P.s. Alig leplezett R. imádatom hatásomra más Schwerin-ben is Remarque-ot olvasnak… :)
Smashing Pumpinks-ék maximumra tekert hangerőn zúzva boldogítják Ulrikét, a szomszédomat.
És egyidejűleg Remarque… :
Pseudo-Rondo
"…Was weisst du von mir?
Was weisst du davon,
wenn in ein Leben, in dem alles fragwürdig geworden ist, die Liebe faellt? Was ist dein billiger Rausch dagegen? Wenn aus Fallen und Fallen plötzlich Halt wird, wenn endlose Warum zu einem endlichen Du wird, wenn wie eine Fata Morgana über der Wüste des Schweigens auf einmal das Gefühl hochwirft, sich formt, und über machtlosen Haenden die Gaukelei des Blutes zu einer Landschaft wird, gegen die alle Traeume blass und bürgerlich sind? Eine Landschaft aus Silber, eine Stadt aus Filigran und Rosenquarz, glaenzend wie der hellste Widerschein von glühendem Blut – was weisst du davon?
Glaubst du, dass man darüber gleich reden kann? Dass eine eilfertige Zunge es sofort pressen kann in das Klischee der Worte und eben der Gefühle?
Was weisst du davon, wenn sich Graeben öffnen und man steht in Furcht vor den vielen farblosen Naechten des Gestern – doch öffnen sich, und keine Gerippe bleiben mehr darin, nur Erde ist noch darin. Erde, fruchtbarer Keim und das erste Grün bereits. Was weisst du davon?
Du liebst den Rausch, die Überwaeltigung, das fremde Du, das in dir untergehen will und nie untergehen wird, du liebst stürmischen Betrug des Blutes, aber dein Herz wird leer bleiben – denn mann behaelt nichts, als was selber in einem waechst. Und im Sturm waechst nicht viel. Die leeren Naechte der Einsamkeit sind es, in denen es waechst – wenn man nicht verzweifelt.
Was weisst du davon?..."
Coda
(Ezt fejből, úgyhogy nem lesz tökéletes az idézet)
"…Bereuen ist die unnützlichste Sache der Welt. Das Leben hat uns nicht beabsichtigt, vollkommen zu schaffen. Was vollkommen ist, gehört zu einem Museum…"
P.s. Alig leplezett R. imádatom hatásomra más Schwerin-ben is Remarque-ot olvasnak… :)
2008. november 8., szombat
Oktoberi katalogizáláskényszer, avagy Berlin felett az ég…
…újra viszonylag tiszta. Vagy legalábbis feljebb vannak a felhők, mint az utóbbi napokban.
Egész misztikus érzés, amikor az ember csak a tévétorony alsó felét látja a gomolygó ködben. Nem lehet tudni, hogy ez a semmibe vesző betonláb vajon egész a mennyországig visz-e, vagy még mindig a forgó étterem-gömbben és a rádióantennában végződik.
A lichterfeld-i kastély kertjét keresem. Fogalmam sincs, hogy szép-e, vagy egyáltalán érdekes-e, mindenképp akartam egy kis nyugalmat magam körül, egy kis természetet, fákat, bokrokat, vizet, leveleket, minél kevesebb embert.
Sűrű volt az október a Mendelssohn Doppelkonzertre a rengeteg próba, verseny, aztán koncert Schwerin-ben, koncert a közép-európai dalprojekttel Hamburgban, arról nem beszélve, hogy elkezdődött az életem az “Eisler” rendes diákjaként.
Arra sem volt időm, hogy az egyéves ittlétemre gondoljak, összegezzek, terveket készítsek, nem is tudom… Biztos csak az én katalogizáláskényszerem, hogy mindent szeretnék valahogy megőrizni. Például a koncertélményeimet, mert abból is volt rendesen.
Például láttam az Anyegin-t a Staatsoperben, Barenboim vezényelte. És átéltem életem első skandalumát is egyúttal, amikor a szünet után a nézők egyik fele kifújolta a rendezést, míg a másik fele hangos bravózással és lelkes tapssal üdvözölte a belépő Barenboim-ot.
A rendezés tényleg "érdekes" volt, de annyira nem borzasztó, hogy ki akartam volna fújolni. Minthogy se a színpadi mozgásnak, se a jelmezeknek nem volt köze, de nagyon nem is zavarta meg a drámai és zenei történést, így aztán sokkal inkább lehetett ezeket élvezni. Ez volt az első élményem Barenboim-mal. És azt az egyet leszámítva, hogy nem tudom én hogy tudnék a kezére játszani, egyszerűen leírhatatlan élményben volt részem. Napokig csak támolyogtam utána… Hihetetlen volt, ahogy ez az ember beült a kisszékére, hosszú percekig alig megmozdulva, de elképesztő belső koncentrációval ott ült, és sugározta magából a zenét. És aztán amikor hirtelen felpattant, és az egész testével szinte behajolva a zenészei fölé dirigált, annak olyan elementáris hatása volt, és olyan hangok szólaltak meg, amilyeneket még sose hallottam. Egy egész operán keresztülnyúló feszültségívet létrehozni, talán ez az igazi művészet…
Tomboló, szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a közönség ezt a fantasztikus élményt.
Játszott még a főiskola zenekara is Sir Simon Rattle-lel. Mint utólag kiderült, a fia hozzánk jár, és Magdalena Kozena (aki a Haydn koncertáriát énekelte) a felesége.
Ez a két ember… Nem tudom hány évesek, de a kortalan derű lebegett körülöttük. Az az egyszerű szerénység, ahogy kijöttek a színpadra, és aztán ahogy minden allűr nélkül átadták magukat az előttük álló feladatnak… Egész más energiák mozogtak itt, és mégis, az élmény szintén lenyűgöző volt.
Sir Rattle meglepően mereven vezényelt, de az első meglepetést rögtön követte a második, hogy ezek a merev mozdulatok mégis valahogy olyan szuggesztív folyamattá tudtak összeállni kísérve a zene szeretetétől és alázattól átitatott mimikájával, hogy egy csoda volt ezt látni. A kb. 20 év átlagéletkorú zenekar minden ifjonti lelkesedését és tudását bevetette, és gyönyörűen eljátszotta Brahms I. szimfóniáját. Hiába, nincs nagyobb inspiráció, mint egy nagy zenész, aki magával ragad, és mégis alázatos tud maradni.
Ezek járnak a fejemben, ahogy lépegetek az avarban. Eredetileg addig akartam sétálni, míg teljesen gondolattalanná válok. Aztán csak hagyom, hogy jöjjenek, keresztüláramoljanak rajtam a dolgok. Futók jönnek szembe, egy őszes hajú pár egymás kezét fogva egy babakocsival. Egy biciklis, a csomagtartójába tűzött világosnarancsszín rózsával.
A három gyárkémény (hőerőmű?) mint három nyelével felfelé fordított kocka alakú csokijégkrém. A sárga levelek a pázsiton mint szétgurult aranygolyók csillámlanak.
Erről eszembe jutnak a zongorán álló vázában levő virágok. Merthogy délelőtt tanítani voltam. Valaki beajánlott egy családnak, ma voltam náluk először. Két kislány, plusz 30-40 közötti szülők. Onnantól kezdve, hogy a papa kivette a kezemből a kabátomat amikor megérkeztem, és felakasztotta, le voltam kenyerezve. Valahol nagyon mélyen mintha egy királykisassszony bennem…
A lakás visszafogott jómódról tanúskodik. A falon ízléses képek, a polcon ezer jóféle könyv, drámák, és RENGETEG kotta.
Az egyik kislány két éve már furulyázik, a másik egy miniatűr hegedűvel jön, a mama eljátssza nekem ha kissé merev ujjakkal is, de egész jól az egész Für Elise-t, a végén a papával Beethoven hegedű-zongora szonátát blattolunk. Kölcsönösen le vagyunk nyűgözve.
Hirtelen megértem, hogy mit is jelenthetett Schubert és Mendelssohn és Brahms idejében a házimuzsika. Milyen szép, hogy emberek, akiknek nem ez a hivatásuk, ilyen magas szinten tudjanak zenélni, és hogy igényük van rá. Ők meg nekem örülnek, és máris azt kérdezik, hogy milyen hosszúra tervezem a berlini tartózkodásomat… J
Búcsúzásként még viccelődünk, hogy én leszek az ő “family trainer”-ük…
Egy süllyedőben és egyidejűleg korhadófélben lévő hajóra emlékeztető játszótér mellett elhaladva az jut eszembe, hogy ez lesz a 10. jubileumi évem, hogy tanítok… Összeszámolom, hogy, ha minden igaz, 16 tanítványom volt ez idő alatt, és ebből csak 2 nem tartott ki egy évnél hosszabb ideig. Ez elég dícséretes aránynak mondható, azt hiszem.
Hirtelen Spandauban vagyok, és látom a sok élénk tekintű kislányt, akik Taisia tanítványai, és a koncertet jöttek meghallgatni. Taisiával játszottam a Mendelssohn Doppelkonzert-et. Ukrán lány, Ungvárról. Megbízhatóan, ámde kicsit mereven zongorázik, velem szemben, aki szabadon és mindig másképpen, ellenben kicsit mindig melléütögetve. Bár a koncertre aztán egész jól megtanultam a hangokat is, szóval fejlődőképes vagyok ezügyben.
Sok munkánk van a Mendelssohn-ban. Azonkívül, hogy szerdánként kijártunk Spandau-ba vagy két hónapon keresztül (mindig 1 óra oda, 1 óra vissza, és még kb. 60-90 perc próba), még külön is próbáltunk, és hát egyedül is meg kellett tanulni a művet. Én elég sokat foglalkoztam a zenekari partitúrával – márcsak a gyakorlás kedvéért is, meghát sosem árt, ha az ember az egész művet ismeri.
Amatőr zenekarunk volt, nagyszerű, lelkes laikusok. Ebből kifolyólag kellemes próbáink voltak, igyekeztek, és egész jól eljátszották az utánunk következő Mendelssohn hegedűverseny anyagát, ami pedig egyáltalán nem könnyű. De megvoltak a korlátaik, amivel együtt kellett őket szeretni. Erre kicsit ráment a gyönyörű második tételünk, amitől nekem a főpróbán majdnem elment az életkedvem. De amikor a koncerten ott ült 2-300 ember, és valami szépet vártak, akkor azt hiszem mindannyian új energiákat, és inspirációt kaptunk, és erőn felülit hoztunk létre. Mellesleg a nézők a templom elviselhetetlen kavargó-másnaposság-akusztikájának is jót tettek.
Mindent összevetve jó élmény marad, most játszottam előszőr életemben igazi nagy zenekarral.
Már hazafelé az S-Bahn-on. Mellettem egy szemüveges kisfiú, oldalán egy játékpisztollyal, mellette az apukája. Sokáig csendben ülnek, a kisfiú a lábát lóbálja. Épp akkor szólal meg, amikor arra gondolok, hogy vajon meddig bírja kérdések nélkül.
- Apa, miért hívják a következő megállót Tűzpatak utcának? (Feuerbach Strasse)
- Egy ember miatt, akinek ez volt a neve.
- És ez az ember tűzoltó volt?
- Nem, filozófus…
Közeledünk a megállóhoz, a kisfiú arcára mérhetetlen várakozás ül ki. Láthatólag nem jutott el hozzá az apja válasza, csak a fantáziáját megmozgató tűzpatakon jár az esze, alig bírja kivárni, hogy a lassító S-Bahn megálljon, és feltáruljon az ajtó mögötti világ.
Összeráncolt homlokkal nyugtázza, hogy a “Tűzpatak utca” is csak egy olyan megálló, mint az összes többi. Kis arcára kiülnek a gondolatai - milyen unalmas is a felnőttek világa…
Hazaérve lakótársam azzal a hírrel fogad, hogy – juj milyen jó! - zuhanóban vannak a tejtermékek árai. Erre én kezdem el ráncolni a homlokomat, és nem értem, hogy hogy lehet az, hogy miközben gazdasági válság van, az árak nemcsak hogy lefelé mennek, hanem zuhanóban vannak?
Ha jól emlékszem, a cunami érkezte előtt is visszahúzódott a tenger…
Egész misztikus érzés, amikor az ember csak a tévétorony alsó felét látja a gomolygó ködben. Nem lehet tudni, hogy ez a semmibe vesző betonláb vajon egész a mennyországig visz-e, vagy még mindig a forgó étterem-gömbben és a rádióantennában végződik.
A lichterfeld-i kastély kertjét keresem. Fogalmam sincs, hogy szép-e, vagy egyáltalán érdekes-e, mindenképp akartam egy kis nyugalmat magam körül, egy kis természetet, fákat, bokrokat, vizet, leveleket, minél kevesebb embert.
Sűrű volt az október a Mendelssohn Doppelkonzertre a rengeteg próba, verseny, aztán koncert Schwerin-ben, koncert a közép-európai dalprojekttel Hamburgban, arról nem beszélve, hogy elkezdődött az életem az “Eisler” rendes diákjaként.
Arra sem volt időm, hogy az egyéves ittlétemre gondoljak, összegezzek, terveket készítsek, nem is tudom… Biztos csak az én katalogizáláskényszerem, hogy mindent szeretnék valahogy megőrizni. Például a koncertélményeimet, mert abból is volt rendesen.
Például láttam az Anyegin-t a Staatsoperben, Barenboim vezényelte. És átéltem életem első skandalumát is egyúttal, amikor a szünet után a nézők egyik fele kifújolta a rendezést, míg a másik fele hangos bravózással és lelkes tapssal üdvözölte a belépő Barenboim-ot.
A rendezés tényleg "érdekes" volt, de annyira nem borzasztó, hogy ki akartam volna fújolni. Minthogy se a színpadi mozgásnak, se a jelmezeknek nem volt köze, de nagyon nem is zavarta meg a drámai és zenei történést, így aztán sokkal inkább lehetett ezeket élvezni. Ez volt az első élményem Barenboim-mal. És azt az egyet leszámítva, hogy nem tudom én hogy tudnék a kezére játszani, egyszerűen leírhatatlan élményben volt részem. Napokig csak támolyogtam utána… Hihetetlen volt, ahogy ez az ember beült a kisszékére, hosszú percekig alig megmozdulva, de elképesztő belső koncentrációval ott ült, és sugározta magából a zenét. És aztán amikor hirtelen felpattant, és az egész testével szinte behajolva a zenészei fölé dirigált, annak olyan elementáris hatása volt, és olyan hangok szólaltak meg, amilyeneket még sose hallottam. Egy egész operán keresztülnyúló feszültségívet létrehozni, talán ez az igazi művészet…
Tomboló, szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a közönség ezt a fantasztikus élményt.
Játszott még a főiskola zenekara is Sir Simon Rattle-lel. Mint utólag kiderült, a fia hozzánk jár, és Magdalena Kozena (aki a Haydn koncertáriát énekelte) a felesége.
Ez a két ember… Nem tudom hány évesek, de a kortalan derű lebegett körülöttük. Az az egyszerű szerénység, ahogy kijöttek a színpadra, és aztán ahogy minden allűr nélkül átadták magukat az előttük álló feladatnak… Egész más energiák mozogtak itt, és mégis, az élmény szintén lenyűgöző volt.
Sir Rattle meglepően mereven vezényelt, de az első meglepetést rögtön követte a második, hogy ezek a merev mozdulatok mégis valahogy olyan szuggesztív folyamattá tudtak összeállni kísérve a zene szeretetétől és alázattól átitatott mimikájával, hogy egy csoda volt ezt látni. A kb. 20 év átlagéletkorú zenekar minden ifjonti lelkesedését és tudását bevetette, és gyönyörűen eljátszotta Brahms I. szimfóniáját. Hiába, nincs nagyobb inspiráció, mint egy nagy zenész, aki magával ragad, és mégis alázatos tud maradni.
Ezek járnak a fejemben, ahogy lépegetek az avarban. Eredetileg addig akartam sétálni, míg teljesen gondolattalanná válok. Aztán csak hagyom, hogy jöjjenek, keresztüláramoljanak rajtam a dolgok. Futók jönnek szembe, egy őszes hajú pár egymás kezét fogva egy babakocsival. Egy biciklis, a csomagtartójába tűzött világosnarancsszín rózsával.
A három gyárkémény (hőerőmű?) mint három nyelével felfelé fordított kocka alakú csokijégkrém. A sárga levelek a pázsiton mint szétgurult aranygolyók csillámlanak.
Erről eszembe jutnak a zongorán álló vázában levő virágok. Merthogy délelőtt tanítani voltam. Valaki beajánlott egy családnak, ma voltam náluk először. Két kislány, plusz 30-40 közötti szülők. Onnantól kezdve, hogy a papa kivette a kezemből a kabátomat amikor megérkeztem, és felakasztotta, le voltam kenyerezve. Valahol nagyon mélyen mintha egy királykisassszony bennem…
A lakás visszafogott jómódról tanúskodik. A falon ízléses képek, a polcon ezer jóféle könyv, drámák, és RENGETEG kotta.
Az egyik kislány két éve már furulyázik, a másik egy miniatűr hegedűvel jön, a mama eljátssza nekem ha kissé merev ujjakkal is, de egész jól az egész Für Elise-t, a végén a papával Beethoven hegedű-zongora szonátát blattolunk. Kölcsönösen le vagyunk nyűgözve.
Hirtelen megértem, hogy mit is jelenthetett Schubert és Mendelssohn és Brahms idejében a házimuzsika. Milyen szép, hogy emberek, akiknek nem ez a hivatásuk, ilyen magas szinten tudjanak zenélni, és hogy igényük van rá. Ők meg nekem örülnek, és máris azt kérdezik, hogy milyen hosszúra tervezem a berlini tartózkodásomat… J
Búcsúzásként még viccelődünk, hogy én leszek az ő “family trainer”-ük…
Egy süllyedőben és egyidejűleg korhadófélben lévő hajóra emlékeztető játszótér mellett elhaladva az jut eszembe, hogy ez lesz a 10. jubileumi évem, hogy tanítok… Összeszámolom, hogy, ha minden igaz, 16 tanítványom volt ez idő alatt, és ebből csak 2 nem tartott ki egy évnél hosszabb ideig. Ez elég dícséretes aránynak mondható, azt hiszem.
Hirtelen Spandauban vagyok, és látom a sok élénk tekintű kislányt, akik Taisia tanítványai, és a koncertet jöttek meghallgatni. Taisiával játszottam a Mendelssohn Doppelkonzert-et. Ukrán lány, Ungvárról. Megbízhatóan, ámde kicsit mereven zongorázik, velem szemben, aki szabadon és mindig másképpen, ellenben kicsit mindig melléütögetve. Bár a koncertre aztán egész jól megtanultam a hangokat is, szóval fejlődőképes vagyok ezügyben.
Sok munkánk van a Mendelssohn-ban. Azonkívül, hogy szerdánként kijártunk Spandau-ba vagy két hónapon keresztül (mindig 1 óra oda, 1 óra vissza, és még kb. 60-90 perc próba), még külön is próbáltunk, és hát egyedül is meg kellett tanulni a művet. Én elég sokat foglalkoztam a zenekari partitúrával – márcsak a gyakorlás kedvéért is, meghát sosem árt, ha az ember az egész művet ismeri.
Amatőr zenekarunk volt, nagyszerű, lelkes laikusok. Ebből kifolyólag kellemes próbáink voltak, igyekeztek, és egész jól eljátszották az utánunk következő Mendelssohn hegedűverseny anyagát, ami pedig egyáltalán nem könnyű. De megvoltak a korlátaik, amivel együtt kellett őket szeretni. Erre kicsit ráment a gyönyörű második tételünk, amitől nekem a főpróbán majdnem elment az életkedvem. De amikor a koncerten ott ült 2-300 ember, és valami szépet vártak, akkor azt hiszem mindannyian új energiákat, és inspirációt kaptunk, és erőn felülit hoztunk létre. Mellesleg a nézők a templom elviselhetetlen kavargó-másnaposság-akusztikájának is jót tettek.
Mindent összevetve jó élmény marad, most játszottam előszőr életemben igazi nagy zenekarral.
Már hazafelé az S-Bahn-on. Mellettem egy szemüveges kisfiú, oldalán egy játékpisztollyal, mellette az apukája. Sokáig csendben ülnek, a kisfiú a lábát lóbálja. Épp akkor szólal meg, amikor arra gondolok, hogy vajon meddig bírja kérdések nélkül.
- Apa, miért hívják a következő megállót Tűzpatak utcának? (Feuerbach Strasse)
- Egy ember miatt, akinek ez volt a neve.
- És ez az ember tűzoltó volt?
- Nem, filozófus…
Közeledünk a megállóhoz, a kisfiú arcára mérhetetlen várakozás ül ki. Láthatólag nem jutott el hozzá az apja válasza, csak a fantáziáját megmozgató tűzpatakon jár az esze, alig bírja kivárni, hogy a lassító S-Bahn megálljon, és feltáruljon az ajtó mögötti világ.
Összeráncolt homlokkal nyugtázza, hogy a “Tűzpatak utca” is csak egy olyan megálló, mint az összes többi. Kis arcára kiülnek a gondolatai - milyen unalmas is a felnőttek világa…
Hazaérve lakótársam azzal a hírrel fogad, hogy – juj milyen jó! - zuhanóban vannak a tejtermékek árai. Erre én kezdem el ráncolni a homlokomat, és nem értem, hogy hogy lehet az, hogy miközben gazdasági válság van, az árak nemcsak hogy lefelé mennek, hanem zuhanóban vannak?
Ha jól emlékszem, a cunami érkezte előtt is visszahúzódott a tenger…
2008. október 30., csütörtök
Mendelssohn!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Amatör, de nagyon kedves zenekar, szetvert Bechstein zongora, kellemes templomi (vissz)hangzas, kellemes zene, kell ennel több? :)))
GYERTEK!!!!
Mendelssohn Doppelkonzert es A hegedüverseny!
Spandauer Lutherkirche (Berlin-Spandau Lutherplatz 2, Spandau S-Bahn megallotol M45ös busszal Predigergarten megalloig, aztan 5 perc gyaloglas), szombat 18 orai kezdes.
Ölellek benneteket!
Nori
GYERTEK!!!!
Mendelssohn Doppelkonzert es A hegedüverseny!
Spandauer Lutherkirche (Berlin-Spandau Lutherplatz 2, Spandau S-Bahn megallotol M45ös busszal Predigergarten megalloig, aztan 5 perc gyaloglas), szombat 18 orai kezdes.
Ölellek benneteket!
Nori
2008. szeptember 5., péntek
Patschwork berlini eletemböl
Hazmester.
Illegalisan lakott koleszszobambol egy vasarnap ejjeli lefekves elötti fogmosas alkalmaval sikeresen kizartam magam. Az ajto kivül gomb, belül kilincs. A kulsz persze bennmaradt. En egy szal pizsomaban mezitlab, kezemben egy fogkefevel alltam a folyoson, es röhögtem magamon.
Az ejszakat egy kedves lanynal töltöttem, aki a segitsegemre sietett, majd reggel a hazmesternel 3 masodpercen belül lebuktam, hogy nem nekem kene abban szobaban lenni, ahol vagyok. (Hanem egy baratom baratjanak, aki a nyarra hazament es felajanlotta, hogy lakhatok ott.)
4 nappal kesöbb mar egy uj szobaban csücsültem...
Portasneni. A szokasos augusztusi gyakorlast nyomom. Jönnek az oktoberi koncertek, es en teljes gözzel ravetettem magam az anyagra. Napi 7-8 ora.
Reggel mikor megjelenek a fosulin, a portas neni automatikusan a kezembe nyomja a 452-es terem kulcsat. Szeretem Berlint...
Nellyke. O egy francia-taiwani felver kislany. Ra szoktam vigyazni, amig a szülei elmennek neha ide-oda. Nagyon draga. Rajta tesztelem a sirastürökepessegküszöbömet, meg a babakakiszagelviselesiküszöbömet.
Egyebkent altalaban irto aranyos kislany, jol elvagyunk, enekelünk, jatszunk a merhetetlen mennyisegu jatekaval, usztatom a fürdökadban, megetetem. De azert megis legjobban azt szeretem, amikor vegre elalszik, es ravehetem magam a szülei könyvespolcara. :)))
Papa festömüvesz, es nagyon izgalmas, modern, szines kepeket fest.
Aos, es az o haverjai. Utobbi idoben a szabadidom nagyreszet velük töltöm. Arab orvossracok, nagyon birom oket, mert termeszetesek, mert lazak, mert sokat lehet velük bohockodni.
Jol esik a kikapcsolas egy-egy vegiggyakorolt nap utan.
Kartyazni, meg teazni, uszni, kirandulni szoktunk. Nagy tervem, hogy raveszem oket, hogy bridge-eljünk.
Mozgasszinhaz.
Mult vasarnap Veraval es Fhed-del.
Nagyon sajnalom, hogy a Peti nem volt ott. 5 holland, szinesz-enekes. Doboltak, tancoltak, trombitaltak, falat epitettek maruk köre fakockakbol. Egy pecsvork darabot allitottak össze mindebböl, ami vegul nagyon modern, nagyon szines, es megis nagyon melyremeno volt.
Komolyan elgondolkoztam utana, hogy mit is csinalok en, es miert, es hogy mi köze ennek a jelenhez.
Erich Maria.
Miutan egy Kundera regeny formajaban rövid idöre megcsaltam kedvenc Remarque-omat, most ujult energiakkal, es orommel cuppantam vissza a "Diadalivre".
Mostmar, hogy oktober ota ragad ram a nemet mentalitas, egy kis papirkaval olvasok, amire rögtön felirom a legkedvencebb gondolataimat. Nehogy elvesszen akar egy is. :))))
"A dolgok soha nem ismetlödnek. Mi ismeteljük önmagunkat."
Noemi. Tegnap volt itt. Vagy tegnap elött mar, te jo eg.
Ettünk jo kis Dönert, reggel egyig beszelgettünk a konyhaban. Ezer eve nem lattam, mar nagyon hianyzott!
Dea. Kis olasz etterem. Kihozzak a salatankat. Gondoltam nem gusztustalankodom elo azzal, hogy az egyik salatalevel tisztara ugy nez ki, mintha egy nagy darab zöld szalveta lenne. Inkabb belekostoltam. Az volt. :)
Szept. 24-30 között otthon leszek!!!!!!!!!!!!!
Illegalisan lakott koleszszobambol egy vasarnap ejjeli lefekves elötti fogmosas alkalmaval sikeresen kizartam magam. Az ajto kivül gomb, belül kilincs. A kulsz persze bennmaradt. En egy szal pizsomaban mezitlab, kezemben egy fogkefevel alltam a folyoson, es röhögtem magamon.
Az ejszakat egy kedves lanynal töltöttem, aki a segitsegemre sietett, majd reggel a hazmesternel 3 masodpercen belül lebuktam, hogy nem nekem kene abban szobaban lenni, ahol vagyok. (Hanem egy baratom baratjanak, aki a nyarra hazament es felajanlotta, hogy lakhatok ott.)
4 nappal kesöbb mar egy uj szobaban csücsültem...
Portasneni. A szokasos augusztusi gyakorlast nyomom. Jönnek az oktoberi koncertek, es en teljes gözzel ravetettem magam az anyagra. Napi 7-8 ora.
Reggel mikor megjelenek a fosulin, a portas neni automatikusan a kezembe nyomja a 452-es terem kulcsat. Szeretem Berlint...
Nellyke. O egy francia-taiwani felver kislany. Ra szoktam vigyazni, amig a szülei elmennek neha ide-oda. Nagyon draga. Rajta tesztelem a sirastürökepessegküszöbömet, meg a babakakiszagelviselesiküszöbömet.
Egyebkent altalaban irto aranyos kislany, jol elvagyunk, enekelünk, jatszunk a merhetetlen mennyisegu jatekaval, usztatom a fürdökadban, megetetem. De azert megis legjobban azt szeretem, amikor vegre elalszik, es ravehetem magam a szülei könyvespolcara. :)))
Papa festömüvesz, es nagyon izgalmas, modern, szines kepeket fest.
Aos, es az o haverjai. Utobbi idoben a szabadidom nagyreszet velük töltöm. Arab orvossracok, nagyon birom oket, mert termeszetesek, mert lazak, mert sokat lehet velük bohockodni.
Jol esik a kikapcsolas egy-egy vegiggyakorolt nap utan.
Kartyazni, meg teazni, uszni, kirandulni szoktunk. Nagy tervem, hogy raveszem oket, hogy bridge-eljünk.
Mozgasszinhaz.
Mult vasarnap Veraval es Fhed-del.
Nagyon sajnalom, hogy a Peti nem volt ott. 5 holland, szinesz-enekes. Doboltak, tancoltak, trombitaltak, falat epitettek maruk köre fakockakbol. Egy pecsvork darabot allitottak össze mindebböl, ami vegul nagyon modern, nagyon szines, es megis nagyon melyremeno volt.
Komolyan elgondolkoztam utana, hogy mit is csinalok en, es miert, es hogy mi köze ennek a jelenhez.
Erich Maria.
Miutan egy Kundera regeny formajaban rövid idöre megcsaltam kedvenc Remarque-omat, most ujult energiakkal, es orommel cuppantam vissza a "Diadalivre".
Mostmar, hogy oktober ota ragad ram a nemet mentalitas, egy kis papirkaval olvasok, amire rögtön felirom a legkedvencebb gondolataimat. Nehogy elvesszen akar egy is. :))))
"A dolgok soha nem ismetlödnek. Mi ismeteljük önmagunkat."
Noemi. Tegnap volt itt. Vagy tegnap elött mar, te jo eg.
Ettünk jo kis Dönert, reggel egyig beszelgettünk a konyhaban. Ezer eve nem lattam, mar nagyon hianyzott!
Dea. Kis olasz etterem. Kihozzak a salatankat. Gondoltam nem gusztustalankodom elo azzal, hogy az egyik salatalevel tisztara ugy nez ki, mintha egy nagy darab zöld szalveta lenne. Inkabb belekostoltam. Az volt. :)
Szept. 24-30 között otthon leszek!!!!!!!!!!!!!
2008. augusztus 9., szombat
Eataly
Huhh, de idegesito...
Itt van nalam az elsp nap Olaszorszagban, es nem tudom feltolteni, mert ugylatszik a Macintosh nem nagyon szereti ezt a pendrive-ot...
Meg majd probalkozom, legyetek turelemmel...
Itt van nalam az elsp nap Olaszorszagban, es nem tudom feltolteni, mert ugylatszik a Macintosh nem nagyon szereti ezt a pendrive-ot...
Meg majd probalkozom, legyetek turelemmel...
2008. augusztus 6., szerda
Almodtam...
Varandos lettem. Hirtelen. Olyan erzes volt, mintha egy hatalmas, vizzel teli nagyparnat dugtak volna a polom ala.
Aztan egyszercsak ereztem, hogy eljott az ido, ki akar bujni a baba, de mar nem volt idom segitseget, vagy orvost hivni. Ereztem, ahogyan kiszakad a vizzel teli parna, es pillanatok alatt kicsusszan egy gyonyoru rozsaszin baba, akit kicsit megilletodve kellett pofozgatni, hogy felsirjon.
Semmi ver, semmi fajdalom.
"Csak" egy baba, valami egeszen hihetetlen,
egy uj elet,
egy uj lelek,
egy uj miszterium...
(De kar, hogy nincsenek ekezeteim)
Aztan egyszercsak ereztem, hogy eljott az ido, ki akar bujni a baba, de mar nem volt idom segitseget, vagy orvost hivni. Ereztem, ahogyan kiszakad a vizzel teli parna, es pillanatok alatt kicsusszan egy gyonyoru rozsaszin baba, akit kicsit megilletodve kellett pofozgatni, hogy felsirjon.
Semmi ver, semmi fajdalom.
"Csak" egy baba, valami egeszen hihetetlen,
egy uj elet,
egy uj lelek,
egy uj miszterium...
(De kar, hogy nincsenek ekezeteim)
2008. augusztus 5., kedd
N(y)et
Meg (mindig) elek. Nem is akarhogy... :)
Tudom, mar mindannyian az kepes utibeszamolot varjatok, de sajna meg egy kis turelemmel kell lennetek.
Amiota visszatertunk a taljanok foldjerol nagyon suru volt a program, el kellett bucsuztatnom hazakoltozo barataimat, bucsuvacsorak, bucsukirandulasok, bucsubeulesek, repterrekikiseresek suru egymasutanja. Mindemellett elkoltoztem (azt hittem, hogy nincs sok cuccom...), es munkat kerestem, hogy megerjem az oszt.
Ja igen, es hat szegeny piciny laptopom bemondta az unalmast (Papam szavaival elve: "hat ez tenyleg szet van esve"), es az uj szobamban egyenlore nincs internet...
De az elet szep, legalabbis a szep oldalat kell latni! :)
Nekem ez valahogy most megy. Valoszinuleg mert 2 es fel napra hazaugrottem szelsebest.
Szoval "...ha kell egy kis energia!...", akkor nem Sportszelet, hanem
NORI!!!!
:)
Tudom, mar mindannyian az kepes utibeszamolot varjatok, de sajna meg egy kis turelemmel kell lennetek.
Amiota visszatertunk a taljanok foldjerol nagyon suru volt a program, el kellett bucsuztatnom hazakoltozo barataimat, bucsuvacsorak, bucsukirandulasok, bucsubeulesek, repterrekikiseresek suru egymasutanja. Mindemellett elkoltoztem (azt hittem, hogy nincs sok cuccom...), es munkat kerestem, hogy megerjem az oszt.
Ja igen, es hat szegeny piciny laptopom bemondta az unalmast (Papam szavaival elve: "hat ez tenyleg szet van esve"), es az uj szobamban egyenlore nincs internet...
De az elet szep, legalabbis a szep oldalat kell latni! :)
Nekem ez valahogy most megy. Valoszinuleg mert 2 es fel napra hazaugrottem szelsebest.
Szoval "...ha kell egy kis energia!...", akkor nem Sportszelet, hanem
NORI!!!!
:)
2008. július 18., péntek
2008. június 30., hétfő
Kontrasztok
Csütörtök: EB elődöntő - beülős a Marstall közelében, körülöttem rengeteg ember (tesóm és a barátja, fél főiskola, plusz még az a néhány száz német/turista, aki eljött egy sör mellett megnézni a meccset), sörcipán (az íze miatt neveztük el annak: zöld színű gumibogyószörp, sörből és valami katyvaszból kikeverve, hamutál alakú pohárban) és pizza
Ma: kettesben otthon Maarja-val, szicíliai bor és görögsaláta, tv.
Csütörtök: németek a törökök ellen
Ma: ugyanezek a spanyolok ellen
Csütörtök: nyertek
Ma: vesztettek
Nagyon érdekes volt a tudósítás a tévében. Gondolom a csalódott német focisták arcát még otthon is mutatták.
Itt utána még hosszas műsor volt, interjút készítettek Ballack-kal (csapatkapitány), Löw-vel (fő tréner), a kapussal (szegény vigasztalhatatlan volt), Torres-zel (az ELLENFÉL góllövőjével), Alonso-val (spanyol(!) autóversenyző). Az egésznek hihetetlen kultúrált hatása volt. Persze, szomorúak voltak, meg elemezték a hibákat, de az első mondat, ami elhangzott, az az volt, hogy "minden elismerésünk a spanyoloknak, ma este jobbak voltak, mint mi". De nem kezdősött a hibáskeresés, az egymásra mutogatás. Egyöntetűen mindenki úgy nyilatkozott, hogy a német csapat nagyszerű teljesítményt nyújtott a döntőbe való bekerüléssel, szuper, élvezetes csapatmunka volt, kielemzik a hibákat, és aztán következik a következő szezon.
Mindeközben néha bevágták a Stephansdom előtt együtt ünneplő spanyol ÉS német szurkolókat. Egyszóval itt a foci nem élet-halálra megy.
Tegyük hozzá, hogy ma olvastam a neten, hogy a döntőben való szerepléstől függetlenül a német válogatott fejenként már 150 EZER euro prémiumot kapott, és ha nyertek volna, akkor még 100 ezer ütötte volna a markukat.
Más világ ez...
Ma: kettesben otthon Maarja-val, szicíliai bor és görögsaláta, tv.
Csütörtök: németek a törökök ellen
Ma: ugyanezek a spanyolok ellen
Csütörtök: nyertek
Ma: vesztettek
Nagyon érdekes volt a tudósítás a tévében. Gondolom a csalódott német focisták arcát még otthon is mutatták.
Itt utána még hosszas műsor volt, interjút készítettek Ballack-kal (csapatkapitány), Löw-vel (fő tréner), a kapussal (szegény vigasztalhatatlan volt), Torres-zel (az ELLENFÉL góllövőjével), Alonso-val (spanyol(!) autóversenyző). Az egésznek hihetetlen kultúrált hatása volt. Persze, szomorúak voltak, meg elemezték a hibákat, de az első mondat, ami elhangzott, az az volt, hogy "minden elismerésünk a spanyoloknak, ma este jobbak voltak, mint mi". De nem kezdősött a hibáskeresés, az egymásra mutogatás. Egyöntetűen mindenki úgy nyilatkozott, hogy a német csapat nagyszerű teljesítményt nyújtott a döntőbe való bekerüléssel, szuper, élvezetes csapatmunka volt, kielemzik a hibákat, és aztán következik a következő szezon.
Mindeközben néha bevágták a Stephansdom előtt együtt ünneplő spanyol ÉS német szurkolókat. Egyszóval itt a foci nem élet-halálra megy.
Tegyük hozzá, hogy ma olvastam a neten, hogy a döntőben való szerepléstől függetlenül a német válogatott fejenként már 150 EZER euro prémiumot kapott, és ha nyertek volna, akkor még 100 ezer ütötte volna a markukat.
Más világ ez...
2008. június 25., szerda
2008. június 12., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
