Ülök a földön, töltődöm a délelőtti nap sugaraival.
Körülöttem az irtás dombjai - megkövesedett, elnyúló tengerhullámok.
Távolabb takarosan egymásra pakolt farönkök évgyűrűi - mint megannyi titokzatos kincs -verik vissza az éltető napfényt.
Költő szeretnék lenni, a szavak lepkehálójával fogni meg a Pillanatot. A múlt, a jelen, és a jövő egyetlen lélegzetvételbe sűrűsödik, a fákon Mahler I. szimfóniája csicsereg...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése