A zongora lelke...

Az utobbi napjaim 2 dologrol szolnak. Tulnyomoreszt palyazatot irok, a maradek idöben eszem egy Dönert, vagy probalok Arneval.
Holnap koncert, holnaputan palyazatleadasi hataridö.

Vegre-vegre-vegre nagyjabol 18-20 oras munka utan a vegere ertem a motivacios levelem megfogalmazasanak. Negy oldal. 12es betütipussal. Reggel haromig. Vert izzadtam vele, de kesz. :)

Beleadtam apait-anyait, a nyelvtankönyvtöl az egynyelvü szotaron at a szinonimaszotarig mindent felhasznaltam, Flo most megis jokat kuncog a mondataimon... Hat a nemet nem a vilag legegyszerübb nyelve... Na de sebaj, egyszer csak a vegere erünk.

Jelen pillanatban BARMIT hajlanso vagyok megtenni, hogy legyen legalabb egy ev az eletemben, amikor semmi mas dolgom sincs, csak gyakorolni, meg koncertre jarni, es normalis, kiegyensulyozott eletet elni...

Meg szombatig kell kitartsak, es ha feladtam az egesz anyagot, asszem atalszom a hetveget...

Arne-vel holnap debütalok a Herr Vitlin korrepeticio osztalyanak ujoncakent. Brahms F-dur Szonata masodik tetelevel. Leirhatatlanul szep zene... Fantasztkus... Es ahogy ez a fiu csellozik, meg ahogy együtt tudunk müködni...
Es amiota hetfon hallottuk Martha Argerichet es Mischa Maisky-t a filharmoniaban, megallithatatlanok vagyunk. Mindketten bekattantunk...

Na most el kell szaladjak a ma esti Jukebox-olassal egy kis penzt keressek. (Ertsd: nenik bedobnak 30 euro-t, en meg masfel oran leresztül azt jatszom, amit elemraknak)

Bis bächste Mal!

ui: akkor majd leirom a nagy felfedezest, hogy mi is a zongora lelke... :)