Schubert és Mojito - avagy: a világ nem olyan, amilyennek látod, hanem amilyennek látod, olyan

Láttatok már olyan bárzongoristát, aki kottából improvizál??? :)
Na, ha nem, és kiváncsiak vagytok, hogy az milyen csodabogár, szívesen bemutatlak benneteket egynek.
Úgy hívják, hogy Füzi Nóra.
:)

Tegnap szülinapon zongoráztam, és azt megelőzőleg kaptam hozzá kottákat, hogy valami ilyesmit szeretne hallani a néni.
A valami ilyesmi az a "Susie's piano bar" c. kötetet jelentette. What a wonderful world és ehhez hasonlók.
Hála Tahlheim tanár úr impro óráinak, gátlástalanul rávetettem magam a kottára, és kizongoráztam belőle az összes hangot. Néha játszottam egy kis Schubert Impromptu-t, meg közkívánatra a Für Elise-t is.
Nagyon kedvesek voltak. Kaptam mojito-t meg tartottam egy kis evő szünetet. A végén megkérdezték, hogy ezt én ugye profin csinálom. (Mármint a bárzongorázást) Látszik, hogy élvezem, és milyen fantasztikus, hogy ilyen sokáig tudok koncentrálni. :) Mikor mondtam, hogy igazából NAGYON RITKÁN játszom ilyesmit, többnyire inkább klasszikust, akkor megkértek, hogy játsszak valamit, mondjuk Chopin-t.
Űgy megtapsolták, hogy magam is meglepődtem.

Mindenesetre érdekes tapasztalat, hogy az embereknek már mennyire kevéssel is lehet örömet okozni.
:)