Nem tudom a közönség vajon mire gondol egy-egy koncert után hazafelé menet.
Valaki okos azt mondta, hogy ha legalább a ruhatárig sikerül kicsit kizökkenteni az embereket a mindennapi mókuskerékből, akkor már megtettünk minden tőlünk telhetőt.
De vajon mit csinál a zenész koncert után?
Főleg egy diplomakoncert után. Mert azért az egy kicsit más, mint az összes többi. Mert itt talán több kerül mérlegre, minden oldalról. Mert ez egy kicsit befejezés, és egyben valami másnak, nagyobbnak, komolyabbnak (Nagybetűsebbnek?) a kezdete is.
Nekem olyan most, mintha minden csak egy pillanat lett volna. Pedig az azt megelőző három hétben lenni végtelen hosszúnak tűnt. Szervezés, telefonálás, fénymásolás, ki- el- és átgondolás, átszervezés, újra telefonálás, emilezés, telefonálás, és próba-próba-próba.
Stresszes egy dolog ez a zenélés, de mindent elfelejtek, amikor felmehetek a színpadra, és leülhetek a hangszer mellé. Egy ilyen hangszer mellé, ilyen partnerekkel, ilyen közönség elé.
Nagyszerű élmény volt, azt hiszem sikerült elérnem azt, ami a legfontosabb számomra a zenében: beleereszkedtünk a pillanatba, és engedtük, hogy kijöjjön mindaz, aminek ott, péntek este 7 és 9 között ki kellett jönnie.
Nézegetem a virágokat, eszegetem a csokikat, emésztem a kritikákat, amiket Tőletek kaptam.
Én vagyok a világ legboldogabb embere, mert azt csinálhatom, amit szeretek.
És persze a gondolataim már a jövőben kalandoznak...
Valaki okos azt mondta, hogy ha legalább a ruhatárig sikerül kicsit kizökkenteni az embereket a mindennapi mókuskerékből, akkor már megtettünk minden tőlünk telhetőt.
De vajon mit csinál a zenész koncert után?
Főleg egy diplomakoncert után. Mert azért az egy kicsit más, mint az összes többi. Mert itt talán több kerül mérlegre, minden oldalról. Mert ez egy kicsit befejezés, és egyben valami másnak, nagyobbnak, komolyabbnak (Nagybetűsebbnek?) a kezdete is.
Nekem olyan most, mintha minden csak egy pillanat lett volna. Pedig az azt megelőző három hétben lenni végtelen hosszúnak tűnt. Szervezés, telefonálás, fénymásolás, ki- el- és átgondolás, átszervezés, újra telefonálás, emilezés, telefonálás, és próba-próba-próba.
Stresszes egy dolog ez a zenélés, de mindent elfelejtek, amikor felmehetek a színpadra, és leülhetek a hangszer mellé. Egy ilyen hangszer mellé, ilyen partnerekkel, ilyen közönség elé.
Nagyszerű élmény volt, azt hiszem sikerült elérnem azt, ami a legfontosabb számomra a zenében: beleereszkedtünk a pillanatba, és engedtük, hogy kijöjjön mindaz, aminek ott, péntek este 7 és 9 között ki kellett jönnie.
Nézegetem a virágokat, eszegetem a csokikat, emésztem a kritikákat, amiket Tőletek kaptam.
Én vagyok a világ legboldogabb embere, mert azt csinálhatom, amit szeretek.
És persze a gondolataim már a jövőben kalandoznak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése